Holdtánc. Amy BlankenshipЧитать онлайн книгу.
tették a filmekben.
Az esÅfelhÅk egy kis idÅre feloszlottak ugyan, de újra bebeborul és a világos holdfény hirtelen eltűnt. Kissé megijedt, amikor észrevettel, hogy már nem látja a tábor fényeit.
Ãvatosan elÅrébb lépett, majd hevesen körbenézett, de csak sötétséget, a fák épphogy kivehetÅ törzseit és még sötétebb árnyakat látott. Megremegett a hangja, amikor egyfajta morgást hallott meg a távolban a háta mögött. Ãgy döntött, nem tetszik neki az az irány és azonnal elkezdett futni a másik irányba anélkül, hogy akár csak hátrapillantott volna.
Ãrökkévalóságnak tűnt az az idÅ, mire újra meghallotta Scrappy ugatását és azonnal elindult abba az irányba, remélve, hogy bármi is morgott, az nem Åt üldözi. Ãjabb morgást hallott, de ezúttal a hang valahonnan az elÅtte lévÅ irányból jött.
Megpróbálta megvetni a lábát, ahogy lecsúszott egy lejtÅs részen, de a talaj túl laza volt és a nedves avar miatt nagyon csúszós volt. Nem tudott megállni, egyre gyorsabban csúszott le, majd lezuhant a lejtÅ aljára.
TüdejébÅl kiszorult a levegÅ, ahogy neki csapódott egy kidÅlt fának, de legalább már nem csúszott tovább. Miután újra tudott levegÅt venni az elsÅ dolog, amit észrevett, hogy Scrappy már nem ugat. Ãjra hallotta a morgást és megpróbált visszamászni dombra, amikor meghallotta halkan nyüszÃteni. Térden kúszva jutott fel, majd átmászott egy korhadt fán és meglátta a tisztást, ahogy a hold fénye egyenesen lesütött a területre.
Pont a közepén meglátta Scrappyt, nyüszÃtve, mint akinek épp látták a baját az utcai kóbor kutyák. A kiskutya a földön hasalt és hátrálva kúszott visszafelé. Amikor meglátta, hogy miért, kék szemei nagyon elkerekedtek. A tisztáson két vadállat közelÃtett egymás felé igen lassan és Scrappy pont kettejük között helyezkedett el.
âTe kis ostoba!â â szisszent fel Tabby halkan.
Felismerte az állatokat, mert édesapja mutatott róluk képeket még az utazás elÅtt. Az egyik egy puma volt és a másikat addig csak TV-ben látta... egy jaguár volt. Szerette az állatos ismeretterjesztÅ filmeket és nem fintorgott úgy, mint az anyja, amikor a filmekben két állat egymásra támadott. De ez most teljesen más volt... ez a valóság volt, és kissé félelmetesnek hatott.
Olyan nagymacskák voltak, amelyek könnyen felfalhatták volna. A kecses mozgású állatok körbe-körbe jártak, és közben mély torokhangon egymásra morogtak és szemeik mint arany medalionok villantak meg az éjben. A halálos hangokat a szél egyenesen Tabatha felé vitte, ahogy növekvÅ félelemmel nézte Åket.
âGyere már, Scrappy!â â súgta oda remélve, hogy a nagymacskák nem figyelnek fel rá. âGyere ide, mielÅtt valamelyik a végén rád lép!â Azt akarta mondani, hogy âmielÅtt megesznekâ, de nem akarta szegény kis ölebet megijeszteni, Ãgy is eléggé meg volt már rémülve.
A nagymacskák hirtelen egymásra üvöltöttek olyan hangerÅvel és félelmetesen, hogy Tabathának be kellett fognia a fülét. Teljes sebességükkel egymásnak vetették magukat a tisztáson keresztül, amitÅl a kis Scrappy fülét, farkát behúzva menekülni kezdett félelmében.
Látva a besokkolt kisállatot, Tabatha átmászott a fatörzsön és elkezdett Scrappy felé szaladni olyan gyorsan, ahogyan csak bÃrt. Közelebb volt Scrappyhez, mint a vadállatok és levettette magát, hogy gyorsan testével védelmezze a kis állatot, ahogy a két nagymacska pont felette egymásnak ugrott.
âKérlek, ne bántsátok a kiskutyámat!â â kiáltotta.
Ãjra felkiáltott sikÃtva, amikor az egyik éles karom feltépte a karját, mÃg egy másik a hátát hasÃtotta fel. A nagymacskát közvetlen mögötte értek földet szinte csonttörÅ puffanással, morogva és üvöltve egymásra. Továbbra is Scrappy fölé borulva maradt, aki reszketve nyüszögött halkan alatta, még csak rá se mert pillantani a néhány lépésre mögötte küzdÅ vadállatokra.
Tabatha túlságosan félt ahhoz, hogy megmozduljon és olyan szorosan tartotta kiskutyáját, ahogy csak tudta. Szorosan lecsukott szemmel kezdte el suttogni Scrappynek, hogy fusson segÃtségért, ha valamelyik nagymacska elkapná Åt is. Valami meleg és nedves érzés futott végig a hátán, de nem mert megmozdulni. Végül, ahogy a harc hangjai elcsendesedtek, erÅt vett magán és a válla mögött hátrapillantott.
Reszketve kezdett el sÃrni, ahogy két férfit látott maga mögött feküdni, mindkettÅ testét csupa vér borÃtotta. Tabatha lassan feltérdelt, karjában tartotta féltve Årzött kiskutyáját és elkezdett visszafelé kúszni. Hová lett a puma és a jaguár? Megtámadták ezt a két férfit is és elszaladtak volna? De miért meztelenek ezek a férfiak?
Nathaniel hirtelen kinyitotta a szemét és éles fogaival rávicsorgott.
Tabatha hátrálás közben megbotlott, majdnem elesett, de sikerült visszaszereznie egyensúlyát. Scrappy újra nyüszÃteni kezdett, ahogy a férfi a puma morgását utánozta és kiszabadÃtotta magát Tabby karjai közül. Egyenesen az erdÅ felé szaladt a félelemtÅl vonyÃtva.
Malachi meg-megrándult, ahogy a vér ömlött a mellkasából. Ahogy kinyitotta a száját, egyetlen szót morgott oda a kislánynak.
âFuss!â â hangja egy jaguár fülsiketÃtÅ sikolyával ért véget.
Tabathának nem kellett kétszer mondani, azonnal engedelmeskedett. Sarkon fordult és elfutott a tisztásról, még csak visszapillantani se mert. Nem érdekelte hova szalad, csak el innen; minél messzebb ezektÅl a félelmetes és véres emberektÅl.
*****
âKöszönöm, önök a helyi hÃreket hallgatják. Ma este egy helyi család joggal ünnepelhet. Kislányuk, Tabatha végre elÅkerült, ahogy céltalanul bolyongott az erdÅben a Los Angeles-i Nemzeti Park területén, miután három nappal ezelÅtt elindult megkeresni a család kiskutyáját a Crystal Lake melletti táborhelyükrÅl. Ãgy tűnik a kiskutyának sikerült kiszabadulnia a pórázából és befutott az erdÅbe. A hét éves, de nagyon bátor kis gazdája utánafutott és a ma reggelig nem került elÅ. Sajnos, a kiskutya nem lett meg. A rendÅrség jelentése szerint sokkos állapotban a helyi kórházban ápolják, és úgy tűnik túlélÅje egy pumatámadásnak. A kis Tabatha rendÃthetetlenül mesélt az erdészeknek a két sérült férfiról, de a huszonöt négyzetmérföldes terület alapos átfésülése után se lelték egyiknek se a nyomát. További részletekkel